Tizenévesen érkezett Párizsba, ahol Lifart a legendás impresszárió, Szergej Gyagilev, a híres Orosz Balett alapítója fedezte fel. Az ő irányítása alatt Lifar nemcsak táncosként, hanem a mozgás gondolkodójaként is formálódott, kifinomult és modern művészi látásmódot ápolva.
Mentora halála után meghívták a Párizsi Opera balettkarának vezetésére, ahol több mint 25 éven át újraértelmezte a klasszikus balettet, kifejező erővel, modern vonalakkal és költői teatralitással ruházva fel. Ebben az időszakban innovatív előadásokat alkotott, támogatta a fiatal táncosokat, és döntően hozzájárult a francia balett 20. századi újjáéledéséhez.
Lifar nemcsak figyelemre méltó előadóművész volt, hanem termékeny koreográfus, könyvszerző, tanár és a koreográfiai nyelv megújítója is. Legismertebb művei közé tartoznak az „Icare”, a „Suite en Blanc” és a „Les Mirages” balettek, amelyekben a táncos teste a vizuális költészet eszközévé alakul.
Bár a náci megszállás alatt a hatóságokhoz fűződő közelsége miatt néha vitatott, Lifar élete végéig, 1986. december 15-ig megőrizte befolyását a francia táncra. Öröksége továbbra is eleganciájával, szigorúságával és művészi víziójával inspirálja a kortárs táncosokat.