Szent Lisieux-i Teréz

Lisieux-i Szent Teréz (1873–1897), más néven a Kis Jézus Teréze vagy a Kis Virág, a modern katolikus lelkiség egyik legkedveltebb alakja. Bár mindössze huszonnégy évet élt, és soha nem hagyta el a lisieux-i karmelita kolostort, lelki öröksége messze túlnőtt saját korán és környezetén.

Teréz Martin Alençonban, Franciaországban született, mélyen vallásos családban. Édesanyjának korai elvesztése mélyen megérintette, ugyanakkor megerősítette benne az Isten utáni vágyat. Tizenöt éves korában — sok kitartó kérés és rendkívüli elszántság után — felvételt nyert a lisieux-i karmelita kolostorba, ahol két nővére már szerzetesként élt.

A kolostori élet egyszerű volt, külsőségekben szegény, ám Teréz rendkívüli belső intenzitással élte meg mindennapjait. Kifejlesztette azt, amit „Kis Útnak” nevezett — olyan lelkiséget, amely az alázaton, Isten szeretetébe vetett teljes bizalmon, a mindennapi tettek egyszerűségén és a legkisebb gesztusok szeretetteljes felajánlásán alapul. Teréz szerint a szentség nem csupán rendkívüli hősöknek vagy misztikusoknak adatott, hanem minden ember számára elérhető, aki szeretettel, szelídséggel és gyermeki bizalommal él.

A perjelnő kérésére Teréz lejegyezte lelki tapasztalatait. E kéziratból született meg a később világhírűvé vált mű, a „Egy lélek története”. A könyv halála után jelent meg, és őszinteségével, lelki mélységével és tisztaságával milliókat érintett meg világszerte.

Teréz 1897-ben, huszonnégy évesen halt meg tuberkulózisban. Halála után gyorsan elterjedt híre, zarándoklatok, imacsoportok és számtalan tanúságtétel követte. 1925-ben szentté avatták, majd 1997-ben II. János Pál pápa egyházdoktorrá nyilvánította — ez a cím csak a kereszténység legnagyobb lelki tanítóinak jár.

Ma Lisieux-i Szent Terézt a egyszerűség, a feltétel nélküli szeretet és az Istenbe vetett teljes bizalom jelképeként tisztelik. Üzenete — miszerint „minden kegyelem”, és hogy a legkisebb szeretettel végzett cselekedet is képes megváltoztatni a világot — ma is emberek millióit inspirálja.